Ez a dokumentum a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságának honlapjáról származik. A szerzői és egyéb jogok a dokumentum szerzőjét/tulajdonosát illetik (amennyiben az illető fel van tüntetve). Ha a szerző vagy tulajdonos külön is rendelkezik a szövegben a terjesztési és felhasználási jogokról, akkor az ő megkötései felülbírálják az alábbi megjegyzéseket. Ugyancsak ő a felelős azért,  hogy ennek a dokumentumnak elektronikus formában való terjesztése nem sérti mások szerzői jogait. A SMMI, mint a honlap tulajdonosa fenntartja azt a jogot, hogy ha kétség merül fel a dokumentum szabad terjesztésének lehetőségét illetően, akkor törölje azt a saját honlapjának állományából. Ez a dokumentum elektronikus formában szabadon másolható, terjeszthető, de csak saját célokra, nem-kereskedelmi jellegű alkalmazásokhoz, változtatások nélkül és a forrásra való megfelelő hivatkozással használható. Minden más terjesztési és felhasználási forma esetében a szerző/tulajdonos engedélyét kell kérni. Ennek a copyright szövegnek a dokumentumban mindig benne kell maradnia.

 

Árpád-kori temetőrészlet Baracson

A község területéről már korábban is ismertek voltak szórványos X–XI.sz-i leletek,²⁹ a falut említő első bizonytalan írott források azonban csak a XIII.sz-ból származnak.³⁰

A lelőhely Baracs-Apátszállás (Fejér megye, egykori Dunaújvárosi járás) belterületének ÉNy-i peremén, a Wesselényi utca meghosszabbítását jelentő földút — az ún. Szigetsor vége — (Hrsz.0141) É-i oldalán elterülő szántóföldön (Hrsz.073 és 075) található, de átnyúlik annak D-i oldalára (Hrsz.0141/2) és a közelben folyó Nagyvenyim-Baracsi ér É-i oldalára (Hrsz.0139/1) is.³¹ A helybeliek elmondása szerint nagyobb esőzések után a lezúduló víz embercsontokat és pénzeket mosott ki. Az ötvenes évek első felében Fitz J. végzett itt leletmentő ásatást, melynek eredményeként két egymásba temetett sírcsoport hét sírját tárta fel.³²

A mostani (1993–1994) leletmentést gázvezeték árkának ásása indokolta: ennek mélyítése során sírokat bolygattak meg ill. a síroktól K-re az egykori település maradványai (átégett paticsfoltok, kemencemaradványok) jelentkeztek. A falu túlnyomórészt az ÉNy–DK-i irányú Nagyvenyim-Baracsi ér jobb partján, egy DNy felé enyhén emelkedő domboldalon telepedett meg. Kiterjedése — a felszíni leletanyag szóródása alapján — nagyjából 650x370 méter, a mai földúthoz igazodó ÉK–DNy-i irányú tengellyel (I.tábla 1.).

Azon a részen ahol a gázárok tanúsága szerint a sírok a legnagyobb sűrűségben jelentkeztek, a felszíni alakulat mára erősen lekopott, de még kivehető dombot sejtet, melynek tetejét köves-habarcsos, embercsontokkal kevert törmelékréteg borítja. Itt nyitottuk meg két 3x10 m-es, a mai földúttal párhuzamosan elhelyezkedő szelvényünket.

Az egykori templom alapfalaira nem bukkantunk rá, azonban az I. szelvényben feltártunk egy ÉK–DNy-i irányú újkori árkot (2. árok, M= -67–83cm, Sz= 90–120cm), mellyel véleményünk szerint a templomhajó É-i falának alapozását termelték ki. E sejtésünket az ároknak a sírokkal megegyező tájolása valamint köves-habarcsos betöltése teszi bizonyossá. Alján még felismerhető volt az egykori alapozási árok vályúszerűen, 50 cm szélességűre összeszűkülő feneke valamint ÉK-i és ÉNy-i fordulója, vagyis az egykori hajófal két sarka. Ezekből az adatokból sajnos sem a falalapozás tényleges szélességére, sem a templom méreteire nem következtethetünk, csupán annyi derül ki, hogy a hajó hozzávetőleg 8 méter hosszú lehetett. A szentély alakjára és méretére vonatkozóan szintén nincsenek adataink.

Minden bizonnyal a 2. árok “keresőárkának” határozható meg a sekélyebb, de jóval szélesebb szintén újkori 1. árok (M=-70–73 cm, Sz= 200 cm), amely több sírt is elpusztított, alatta azonban már bolygatatlan temetkezések (16.,55., 59.sírok) jelentkeztek.

A templomot kőből építették, erre utalnak a felszínen és a szelvényekben előkerült különböző méretű mészkőtöredékek, de találtunk faragott kvádereket is. Az építkezéshez szükséges kőanyagot feltehetőleg a közeli, néhány kilométerre fekvő római Annamatia castruma³⁴ “szolgáltatta”. Ezt bizonyítják a sírok között elszórtan jelentkező tegula- és imbrextöredékek is.

A két ásatási idényben összesen 188 sírt tártunk fel. A temető teljes nagyságát — mivel kiterjedését még nem ismerjük — egyelőre nem tudjuk megbecsülni. A sokszoros rétegződés és a sírok nagyfokú zsúfoltsága alapján azonban feltételezzük, hogy a temetkezések száma jóval meghaladhatja az ezret.

A feltárt sírok tájolása kisebb-nagyobb eltéréssel az egykori templomhoz igazodott. A sírfoltok általában csak az alsó — már a bolygatatlan altalajba mélyülő — sírok esetében jelentkeztek (55.,69.,83.,84.,184.,187.sír), azonban néha már magasabb szinten is felismerhetők voltak (4.,17.,127.sír). A sírgödröknek többféle változata volt megfigyelhető.³⁵

A sírok egy részében koporsóra utaló jelenségeket rögzítettünk. A 173. sír alján kb. 40x10 cm-es felületen egybefüggő famaradványokat találtunk. Több sírban koporsószegek (4.,6.,78.,88.sír) és koporsóvasalások ill. -pántok (46.,123.sír) kerültek elő. Előkerült néhány kővel körülrakott temetkezés is.³⁶

A temetkezések általában háton fekvő, nyújtott helyzetben történtek, csupán egyetlen kivétel fordult elő: a 174. sír halottját rendellenes helyzetben, jobb oldalra enyhén felhúzott lábakkal temették el.³⁷ A kéztartás esetében többféle variáció figyelhető meg: az alkarokat legtöbbször a test mellett kinyújtva, néha azonban a medencére (a teljesség igénye nélkül: csak bal kar a 19. és 31., csak jobb kar a 14. és 137., mindkét kar a 48. és 60. sírok esetében) vagy a hasra hajlítva (csak jobb kar talán a 7. sír esetében, mindkét kar a 72. és 83. sírok esetében) találtuk.

A temetőben összesen hat darab érem került elő, ebből hármat halotti obulusként (126.sír CNH.I.153. a koponya mellett, 22.sír CNH.I.140. a jobb kézben, 125.sír Huszár L.1979.66.sz. a medencében), egyet pedig (14.sír CNH.I.74.) átfúrva — minden bizonnyal zsinórra fűzve és a nyakba akasztva — temettek el, az ötödik temetkezéshez nem köthető szórvány (CNH.I.92.). Ezen érmek a XII.sz-ból származnak, közülük négy az ún. felirat nélküli érmek csoportjába tartozik. Uralkodóhoz való kötésük, s ezáltal közelebbi keltezésük ma még nem lehetséges.³⁸ Ez alól csak a 125.sír III.Béla (1172–1196) verete jelent kivételt.³⁹

A 108. sírban egy — szintén halotti obulusként eltemetett — félbevágott brakteátát találtunk (CNH.I.275.).⁴⁰ A lemezpénzek (CNH.I.269–283) keltezése terén szintén bizonytalanság tapasztalható, valószínűleg a XII.sz. vége és a XIII.sz. közepe között verette őket egyesek szerint III., mások szerint IV.Béla (1235-1270).⁴¹ A CNH.I.275-öt Gedai I. inkább IV.Béla veretének tartja, egyúttal hangsúlyozva a kormeghatározás bizonytalanságát.⁴²

Az előforduló pénzek tehát a temető XII–XIII.sz-i használatát bizonyítják, azonban egyes sírok korábbi időre utalnak. A 174.sírban nyugvó gyermek feje alatt három kisméretű, vékony bronzhuzalból készült sima s-végű hajkarikát (II.tábla 1–3.), bal kezén egy hegyesedő végű, eredetileg rombusz átmetszetű (a használat során oválissá kopott) huzalból készített nyitott bronzgyűrűt (II.tábla 5.) találtunk. Ez, a Kárpát-medencében általánosan elterjedt típus⁴³ nagyjából a XI.sz elejétől a XII.sz. első feléig volt használatban.⁴⁴ Szintén a bal kéznél került elő egy üvegből készült karikagyűrű töredéke (II.tábla 4.), melynek a XI.sz-ra datálható⁴⁵ analógiáit több lelőhelyről is ismerjük.⁴⁶

Mindezeket figyelembe véve a 174. sír leletegyüttesét a XI.sz-ra, esetleg a XII.sz. első felére keltezhetjük. Fontos azonban megjegyezni, hogy e sír ásásánál egy korábbi, a koporsómaradványa kapcsán már említett 173. sírt vágták át.

Hasonló vagy talán még korábbi időre utalhat a 187. sír leletegyüttese. A fejnél egy egyszerű, nyitott, egyik végén hegyesedő, a másik végén egyenesre levágott kerek átmetszetű vékony aranyhuzalból készített karikát találtunk (II.tábla 7.).⁴⁷ B. Mikes K. a Szob-kolibai temető 14. sírjának hasonló típusú, de bronzból — esetleg rosszezüstből⁴⁸ — készített karikáit fülbevalónak határozta meg és az s-végű hajkarikák elterjedése előtti időre keltezte őket.⁴⁹ A mi darabunkhoz méretben legközelebb álló bronzból készült példányt a Mözs-szárazdombi temető 1. sírjában találjuk meg.⁵⁰

Szőke B. az egyszerű nyitott karikák egyes változatai között nem tett különbséget úgy vélvén, hogy ezek a X.sz. utolsó harmadától, az s-végű karikák megjelenésével lassan kiszorulnak a használatból.⁵¹ Véleményünk szerint azonban kérdéses, hogy egy ilyen különösebb mesterségbeli tudás nélkül elkészíthető, egyszerű szerkezetű ékszer milyen mértékben keltezhető reálisan.⁵² Esetünkben talán az aranyból készült példányok ritka előfordulása is jelenthet még valamiféle időrendi fogódzót. A leletkataszter hét helyen említ sima nyitott aranykarikákat, közülük öt biztosan X.sz-i sírhoz köthető, de ennek lehetősége a fennmaradó kettőnél sem kizárt.⁵³

E sírhoz tartozott még egy ezüst alapú, fehérfémből készített üvegpaszta betétes fejesgyűrű is. A fej és a széles pánt találkozásánál 3–3 db lóherelevél alakban elhelyezett granulációs gömböcs díszíti (II.tábla 6.). Maga a típus antik eredetű,⁵⁴ bizánci vagy a bizánci kultúrkör befolyása alatt álló műhelyek terméke.⁵⁵ Ennek megfelelően leginkább a Balkánon, valamint a Kárpát-medence vele szomszédos D-i részén terjedt el⁵⁶ (Gombos,⁵⁷ Majs,⁵⁸ Ellend-I.⁵⁹), de szórványosan az ettől É-ra eső területeken (Halimba,⁶⁰ Pilismarót,⁶¹ Letkés-Téglaégető I.⁶²) is előfordul.

A hazai kutatás a gyűrűknek ezt a típusát a XI.sz-ra keltezte.⁶³ A majsi temető 53.sírjában egy bronz példány került elő. A sír a Szent István és Péter (1038–1040 és 1044–1046) pénzek vonalán belül, a Kiss A. által a 960/970-es évekre datált temetőmag közelében található.⁶⁴ A külföldi kutatók — elsősorban J. Giesler és Z. Tomičič⁶⁵ — szerint szintén lehetséges a típus korai keltezése. A fentiek alapján a 187.sír leletegyüttesét — fenntartva az esetleges X.sz. végi datálás lehetőségét is — a XI.sz-ra, annak is inkább az első felére helyezzük. A korai keltezést a sír stratigráfiai helyzete is — a legalsó sírrétegben helyezkedett el — alátámasztja.⁶⁶

A templom és a temető időrendje szempontjából fontos megemlíteni az alapozási árok alján (vagyis a feltételezett É-i hajófal alatt) feltárt, egymást is bolygató 68–69.sz sírokat. E két sír és az egykori templomfal viszonya, a temető korai időre keltezhető leletanyaga valamint az a tény, hogy az előkerült alapárok mérete (kb. 8 méter) egyezik egyes Árpád-kori falusi templomok hajófalának hosszúságával⁶⁷ arra enged következtetni, hogy a szóban forgó templom építését megelőzően egy korábbi temető meglétével is számolnunk kell.

Az a lehetőség sem zárható ki teljesen, hogy a feltárt alapozási árok egy igen korai, már a XI.sz folyamán is használatban lévő templom kibővítésének eredménye lehet. Ennek bizonyítékaként jöhetne számításba, hogy a feltételezett templomfal alatt a sírok rétegződése figyelhető meg, azonban ez a jelenség a soros temetők egy részében sem ismeretlen.⁶⁸

A templom felépítésének idejére sem történeti, sem régészeti adatokkal nem rendelkezünk, egyelőre még a templom körüli és az azt megelőző soros temető sírjait sem tudjuk egyértelműen különválasztani. Minden bizonnyal ez utóbbihoz köthetjük a bolygatatlan altalajba ásott, korábbi temetkezéseket nem bolygató sírokat (55.,59?, 167.,173.,187.sír), melyek a temető betelepítésének első fázisát jelzik. Közülük mellékletet csak a már említett 187.sír tartalmazott.

Talán már a temetkezések következő generációját jelzi a 84.sír, melyet a benne talált bordázott s-végű arany hajkarika-pár (II.tábla 8–9.) alapján semmiképpen sem keltezhetünk a XI.sz. közepénél korábbra,⁶⁹ stratigráfiai helyzete azonban (a bolygatatlan altalajba mélyed, felette többrétegű temetőrész húzódik) viszonylag korai időre utal. Szintén a második fázisba tartozhat a XI.sz-ra, esetleg a XII.sz. első felére datálható 174.sír, melynek ásása során a már említett 173.sírt dúlták fel.

A felső rétegekben elhelyezkedő melléklet nélküli vagy a szokványos Árpád-kori leletanyagot — s-végű és sima hajkarikák, gyűrűk, vascsatok — és XII–XIII. sz-i pénzeket tartalmazó sírok már a temető későbbi használatát jelzik.⁷⁰

Jó keltezési adottságai miatt érdemes megemlíteni a 123., 125. és 126. sírok által alkotott csoportot. A 123. sír egy bronz fejesgyűrűt (II.tábla 15.)⁷¹ tartalmazott, fölötte találtuk a XII.sz-i felirat nélküli dénárt tartalmazó 126.sírt, melynek bal oldalát a III. Béla éremmel keltezett 125.sír ásása során pusztították el. Ezáltal jól keltezhetővé válik az említett gyűrű ill. a 126.sír CNH.I.153.pénze: mindkettő a XII.sz. utolsó harmada-vége előtt került a sírba.

A 132.sírban egy rosszezüstből készített, köpűs záródású, ráforrasztott levél alakú fémlemezzel díszített hajkarikát találtunk (II.tábla 12.).⁷² Legjobb párhuzamát — a közölt fénykép alapján — Abaújvárról ismerjük, melyet Gádor J. XII–XIII.sz-inak határozott meg,⁷³ ezt a megfigyelést a mi rétegtani adatok alapján jól keltezhető példányunk (a 132.sír a pénzzel keltezett 22.sír alá nyúlik) is alátámasztja.⁷⁴ Hasonló szerkezetű, de már nagyobb méretben készített — minden bizonnyal a típus későbbi generációját reprezentáló — hajkarikákat találunk a tatárjáráskor elrejtett nyáregyházi⁷⁵ és orosi⁷⁶ kincsleletekben, de hasonlók sírleletként is előfordulnak (Kaposvár, Cegléd).⁷⁷

A 4.sír az általunk feltárt temetőrész legfiatalabb sírjai közé tartozik (a legfelső sírrétegben, bolygatatlan állapotban találtunk rá). A koponyán egy aranyozott rézszalaggal körültekercselt fonálból készített párta maradványait találtuk,⁷⁸ melynek keltezése a lelőhely időrendje szempontjából érdekes kérdéseket vet fel. A fémszállal körültekercselt fonálból készített párták megjelenését kutatásunk a XV. század közepe utáni időszakra keltezi.⁷⁹ A feltárt temetőrészből azonban hiányoznak a XIV–XV.sz-i temetkezések jellemző mellékletei⁸⁰ és pénzei. A terepbejárás során begyűjtött kerámiaanyagban szintén nincsenek a későközépkorra keltezhető töredékek. Ezen adatok ismeretében azt kell feltételeznünk, hogy a település és a temető használatát valamikor az Árpád-kor végén felhagyták. Ezt látszanak alátámasztani a viszonylag “magasan”, a felső sírrétegekben, aránylag kis mélységben előkerült XII-XIII.sz-i pénzek is.

Ezek a tények az említett tárgytípus kizárólagos késői keltezése ellen szólnak és — legalábbis a tárgyalt példány esetében — annak korábbi meglétét is valószínűsítik. A huzamosabb használat mellett szól, hogy máshonnan (Gellértegyháza,⁸¹ Kerekegyháza és Bócsa⁸²) is ismerünk — a leírás alapján — hasonló szerkezetűnek tűnő, az Árpád-korra keltezhető pártákat. A baracsi 4.sír esetében azonban a már felhagyott temetőbe történt későbbi beletemetkezés lehetőségét sem szabad figyelmen kívül hagynunk.⁸³

Az elmondottakat összegezve tehát feltételezzük, hogy a baracsi temető esetében a templomot egy már használatban lévő soros temető területén építették fel. A temetkezések az előkerült leletanyag alapján talán már a X. század végén, de legkésőbb a XI. század első felében elkezdődtek. A temető használata az Árpád-korban folyamatosnak tűnik, felhagyására a korszak végén kerülhetett sor (a templom mellett elhelyezkedő település területén összegyűjtött kerámiaanyag szintén hasonló időszakra utal). A felmerült kérdésekre végleges választ csak a remélhetőleg folytatódó és a templom és temető teljes feltárását célul kitűző munkálatok adhatnak. A feldolgozás azonban távolról sem tekinthető teljesnek, hiszen a leletanyag egy része még restaurálatlan, valamint az antropológiai anyag vizsgálata sem történt meg. A rendelkezésre álló keretek csak az anyaguknál és korhatározó értéküknél fogva legjelentősebb leletek bemutatását tették lehetővé,⁸⁴ reméljük azonban, hogy problémafelvetésünkkel sikerült a honfoglaláskori és a középkori régészet egyik alig kutatott határterületére irányítani a figyelmet.⁸⁵